duminică, 2 martie 2014
A nevető ember
Nem tudom, mikor fogtam neki A nevető embernek, de szerintem már 3 hete biztos. Lassan megy, mert csak este, ágyba bújás után van időm olvasni - s attól függ, hogy mennyit olvasok, hogy mikor alszom bele (negyedóra a max). Mindegy, a lényeg, hogy az este eljutottam ahhoz a részhez, ahol kiderül, hogy a főhős lord, vagyishogy biztos nem lord, én emlékszem rosszul, hanem annyira "magasan" levő személy, hogy a király csak 1 dologgal tud többet tenni nála: pénzt veretni. Annyira felbizgette a fantáziámat ez a fordulat, hogy alig bírtam elaludni s szerintem egész éjjel ilyesmiről álmodtam, noha nem emlékszem semmire. Nem mintha olyan egyedülálló fordulat lenne, csakhogy az egész könyv úgy van megírva, hogy semmi, de semmi álomszerű vagy minek is nevezzem dolog nincs benne, az ember arra számít, hogy végig a nevető ember nehéz életét fogja olvasni, erre tessék, kiderül, hogy hirtelen annyi pénze lesz (meg birtokai, falvai, stb.), hogy ő sem hiszi, én sem hiszem és persze pont akkor nem olvashatom tovább, mert már negyed kettő s reggel korán kell kelnem.
Annak ellenére, hogy néha unom azt, hogy V. H. egy-egy résznél túl sokat időzik (konkrétan: mondjuk leírja, hogy a nevető ember meg a vak lány mennyire szerelmesek. Leírja 3 jó alaposan körülírt hasonlattal. Aztán még ír 3 hasonlatot, aztán még hármat. Egyik szebb a másiknál, mégis átlapozom), nagyon-nagyon szeretem, ahogy ír s most már tudom, hogy miután befejezem ezt a könyvet, tervet kell változtassak s nem annak fogok neki, aminek eddig akartam, hanem muszáj lesz A nyomorultakat elolvassam. Nem akarom, de muszáj lesz, mert tudom, hogy az is nagyon jó lesz (olvastam már, de nagyon rég, hetedikes koromban. Szinte semmire nem emlékszem már). Ez csak akkor nem lesz így, ha találok valami legalább ennyire jót mialatt a jelenlegit olvasom.
* Ma Lujza napja van. Kersztelnek még manapság kislányokat Lujzának? Nagyon szép név. *
Végezetül bocsánat az esetleges hibákért, elszoktam a gépeléstől s időnként nem nyomok le rendesen egy-egy billentyűt.
Annak ellenére, hogy néha unom azt, hogy V. H. egy-egy résznél túl sokat időzik (konkrétan: mondjuk leírja, hogy a nevető ember meg a vak lány mennyire szerelmesek. Leírja 3 jó alaposan körülírt hasonlattal. Aztán még ír 3 hasonlatot, aztán még hármat. Egyik szebb a másiknál, mégis átlapozom), nagyon-nagyon szeretem, ahogy ír s most már tudom, hogy miután befejezem ezt a könyvet, tervet kell változtassak s nem annak fogok neki, aminek eddig akartam, hanem muszáj lesz A nyomorultakat elolvassam. Nem akarom, de muszáj lesz, mert tudom, hogy az is nagyon jó lesz (olvastam már, de nagyon rég, hetedikes koromban. Szinte semmire nem emlékszem már). Ez csak akkor nem lesz így, ha találok valami legalább ennyire jót mialatt a jelenlegit olvasom.
* Ma Lujza napja van. Kersztelnek még manapság kislányokat Lujzának? Nagyon szép név. *
Végezetül bocsánat az esetleges hibákért, elszoktam a gépeléstől s időnként nem nyomok le rendesen egy-egy billentyűt.
Abonați-vă la:
Postări (Atom)